Engedd meg!

Jó régen nem írtam, tudom, de egyszerűen nem volt időm, kicsit felpörögtek az események :)

Szóval, ha már az ember tudja, mit szeretne, nem is, tudja, hogy mit akar, meg is kell engednie, hogy bejöhessen az életébe. Ez nagyon hangzatos, de mit is jelent? El kell fogadni, hogy amit szeretnénk, az  van... szóval ha valaki mondjuk pénzre vágyik, akkor úgy kell tennie, mintha már sok lenne... Na, ez is jól hangzik, de hogyan is csináljuk? :D Maradjunk a pénz példánál:

Soha nem arra kell gondolni, hogy nincs pénzem. Pl. boltban: "Milyen szép ez a ruha, de kár, hogy nincs rá pénzem :( " helyett egy nagyszerű gondolat: "Milyen szép ruha, de most nem veszem meg, még ha lenne is rá pénzem... :) " Ettől egyrészt boldogak leszünk, hiszen nem azért nem vettük meg a ruhát, mert nincs rá pénzünk, hanem azért nem vettük meg, mert még nem akartuk, pedig megtehettük volna :) Egy nagyon jó kis példa erre, személyesen az én életemből!

Szeretnék nagyon egy e-book readert, már a márkáját is kiválasztottam, szóval minden megvan hozzá, meg is akartam venni, bár 56.000 Ft-ba került, amit kicsit azért sokalltam, de jó minőségű kütyü, így végül is annyira nem sajnáltam volna rá a pénzt (amúgy is lassan 3 éve vágyom egy ilyenre). Valaki azt mondta, azért mégse vegyem meg most azonnal, hátha lesz olcsóbb is... Mondom, üsse kavics, biztosan lentebb megy majd az ára. Beállítottam az árfigyelőt, hogy jelezzen, ha 40.000 alatt lesz az ára. Egy hónap alatt olyan rohamosan csökkenni kezdett az ára, hogy valószínűleg még nem ére el a 40.000 alatti határt, de megközelítette, ebben biztos vagyok. (pontosan 46.200 ft, és csökken az ára folyamatosan :) ) Mindegy egyébként, hogy 40.000 alatt lesz-e májusra, mindenképpen megveszem, de kíváncsi leszek, valóban lemegy-e az ára, de jó esélyt látok rá, hogy legalábbis megközelíti majd azt az összeget :) Akciókat is így lehet a legjobban kifogni, el kell hinni, hogy az adott dolgot közel annyiért meg lehet venni igenis! És észre sem vesszük, a szükségletünk kielégítésének tárgya hamarfosan álomáron kopog majd az ablakon (persze ha valaki szórakozásból, mert ez úgysem működik alapon arra koncentrál, hogy Audi A6-ost akar venni 10 Ft-ért, ki kell ábrándítsam, nem fog menni...)

Szóval a lényeg, ha már tudjuk, mit akarunk, meg kell engedni, hogy életünkbe jöjjön :)

Az idő...

Az ember bele sem gondol sokszor, mennyi energiát pazarol el feleslegesen azzal, hogy szervezetlen, hogy kapkod, hogy nem figyel oda eléggé arra, amit csinál, hogy állandóan arra koncentrál: el fogok késni, nem fogok végezni, sose leszek készen!!!!

Sajnos erre is igaz a Vonzás törvénye, ha valaki arra koncentrál, hogy nincs elég ideje, sose végez a házimunkával, ő mindig elkésik, mindig rohan, stb stb stb, akkor ezt is kapja. Akár tetszik, akár nem... Ez elég borzasztó dolog. Mit lehet tenni?

Nyújtsuk meg az időt! Nem kell nevetni, ez komolyan lehetséges. Miért lenne lehetetlen? A Plútóról is elhisszük, hogy létezik, pedig sose láttuk. Meg hát itt jönnek be a magyar népmesék: aki nem hiszi, járjon utána! :D

Hogyan lehet ennek utána járni? A módszer borzasztóan egyszerű. Kezdjük egy jól kialakított napirend összeállításával, vagy legalább csak gondoljuk át lefekvés előtt, mit szeretnénk csinálni másnap. Ne vállaljuk túl magunkat, ez nagyon fontos. Ha 50.000 dolgot bevállalunk, és 1 órán belül 3x kellene 10 felé szakadnunk, akkor biztosan nem jól választottuk ki a módszert (ámbár ha mindenképpen meg akarjuk csinálni a dolgokat, és nagyon szeretnénk, és arra fókuszálunk, hogy úgyis menni fog, egyszerre nagyon sok segítőnk lesz, ebben biztosak lehettek). De szóval ugye kezdjük kis dolgokkal, hogy a hitet megalapozzuk. Szóval egy átlagos napirendet kell összeírni/végiggondolni. Majd arra gondolni, hogy ezt úgyis meg tudom csinálni, hogy bővel elég időm van rá. Ennyi a trükk. És badabumm!!!! Annyi időnk lesz hirtelen, hogy még unatkozni is ráérünk majd :)

Én voltam az az ember, aki aztán teljesen szétfolyt, már ami a napjait illeti... Rohantam egyik helyről a másikra, kapkodtam, mindent akartam csinálni, de aztán semmit nem csináltam, reggel semmire nem volt időm, egyre korábban keltem, mégis egyre később értem be a munkahelyemre, és hogy közben mi történt? Az rejtély, mert semmit nem csináltam, se reggeli, se smink, se tanulás, semmi!!! Aztán ebből is elegem lett, és kipróbáltam ezt a módszert. Azóta mindig ugyanakkor kelek, sőt néha megesik, hogy még ráérek kicsit tovább aludni. Csinálok magamnak reggelit, nem ritkán reggelizek, beszárítom a hajam, kisminkelem magam és kényelmesen elérem a vonatot :) Délutánonként nem rohanok sehová, van időm megfőzni, tanulni, a férjemmel beszélgetni, és emellett teljesen időben le tudok feküdni, és végre nem 3-4, hanem 7-8 órákat alszom! Közben sem lakhelyet, sem munkahelyet nem változtattam, szóval a távolság ugyanaz, amit minden nap meg kellene tennem... és ez még egy alapfokozat, mert az ember ennél sokkal jobban terhelhető. Ezt akarom következőleg kipróbálni :)

Szemléletmódunk behatása az egészségünkre!

Régen nem írtam, nem azért, mert nem volt miről, hanem azért, mert nem volt mikor. Na de most itt vagyok egy újabb érdekes témával :)

Ez teljesen nekem sem volt világos. Rhonda azt írta, hogy mindent gyógyítani lehet a gondolatainkkal, de ha baj van, menjünk azért orvoshoz (gondolom ő nem vállalja a felelősséget), miközben abban a könyvben és sok más könyvben is csodálatos dolgokat olvastam a gyógyulásról, a hitről, a reményről. Nem, nem olyanokat, hogy meg voltam fázva, és helyrejöttem gyógyszer nélkül, vagy ehhez hasonlókat...

Az első történet, ami nagyon megfogott egy idősebb férfitől származott. Elmondása szerint már nagyon régen viselt szemüveget olvasáshoz, és amikor egyik este nyúlt volna az olvasó szemüvegéért, a keze megállt félúton, majd visszahúzta és elgondolkozott. Valóban nem lát jól, vagy ez is csak egy buta sztereotípia, hogy az embereknek idős korukra elromlik a látásuk? Jó kérdés... belenézett a könyvbe, persze alig látta. Becsukta a szemét és elképzelte, hogy újra jól lát. Ezt a gyakorlatot csinálta pár napig, és a látása újra éles lett! Csodálatos nem? Szerintem az...

A másik történet, és ez már közelebb áll sokunkhoz, hiszen nagyon nagyon sok ilyet hallottunk, láttunk mi magunk is, szóval a következő történet egy fiatal srácról szól. (Vagy annyira nem fiatal, lényegtelen). Repülőgép balesetet szenvedett, és mindene összetört. Alig maradt ép csigolyája! Ágyhoz volt kötve, enni sem, lélegezni sem tudott önállóan. Azt mondták neki, hamarosan meg fog halni, vagy ha nem is, de örök életére ágyhoz lesz kötve. A férfi viszont elhatározta, hogy karácsonykor saját lábán megy ki a kórházból. Így is lett. Felépülését mind a mai napig csodaként tartják szánom (hiszen az is szinte), pedig semmi különös nem történt. A lélegeztető gépből, mikor már nagyjából helyrejött a rekeszizma, elkezdett egyre mélyebbeket szippantani, így újra megerősödött a légzésért felelős szerve. Az ujjait addig erőltette, amíg meg nem tudta mozdítani őket, miközben minden áldott nap hálát adott azért, hogy hamar fel fog teljesen épülni. Felépült. Vágyott rá, hogy így legyen.

Mire akarok ezzel kilyukadni? Mire erre rátérnénk, nézzük csak meg a kevésbé "kamuszagú", teljesen hétköznapi történeteket a rákosokról mondjuk. Ismertem olyan nénit, aki bement a kórházba, hogy fáj neki levegőt venni. Este 5kor, amikor még nem volt eredmény, fel volt háborodva, hogy neki még dolga van otthon, siessenek már! Nem sokkal később közölte vele az orvos, hogy sajnos rossz indulatú daganat van a tüdején, 1-2 éven belül meg fog halni. A néni másnapra meghalt. Ezt nem könyvből olvastam, nem neten találtam, a nénit személyesen ismertem... hát erre most mit mondjak? Szerintem érdemes ezen is elgondolkozni.

Én mostanában minden este úgy alszom el, hogy azt mondogatom magamnak, egészséges vagyok! :) Így boldogan, elégedetten alszom el, boldogan, elégedetten ébredek, és valóban jól érzem magam!!! :) Talán egy próbát megért, nem?

"Van akinek működik és van, akinek nem..."

Íme, újabb, mostanában egyik legkedvencebb téves előfeltételezés :D

Van akinek működik a módszer, van akinek.. Nekem biztosan nem működik, én úgysem tudok bevonzani semmit.

És már be is vonzódott újra egy csomó rossz dolog. Ez is ugyanúgy működik, mint minden más, nincs ebben semmi extrém. Aki hisz benne, hogy működik és eszerint próbál élni, annak valóban működik, az élete csodálatossá válik, minden problémára egy csapásra megtalálja a megoldást, kérései pedig sorra teljesülnek, mert elhiszi, hogy teljesülhetnek, és az "univerzum" (vagy nevezzük akárhogy) teljesíti a kívánságát. Aki azt hiszi, hogy az egész baromság, nem működik, rajta semmi ilyesmi nem segíthet, mert neki annyira borzalmas az élete, annak is teljesül a kívánsága. Az élete még rosszabb lesz, és a módszer valóban "nem működik", mert ő azt szeretné, hogy semmi pozitív ne történjen vele az életében. Azt sulykolja magába, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon, és elcsodálkozik, hogy jéééééééé, tényleg.

A másik dolog, amiről már talán ejtettem szót, hogy sajna a görcsös akarásnak izzadság szaga van, hogy Linda Dohlent idézzem, tehát ha valamit mindenáron akarunk, akkor az rossz érzést kelt bennünk, jelezvén, hogy kizökkentünk az egyensúlyból, ilyenkor hisztérikus állapotba kerülnek az emberek (tudom, én is voltam ilyen), amikor meg nem teljesül mégsem a kivánságuk, akkor pedig összeomlanak, és elátkoznak minden létezőt... én is átéltem már ezt és mást is láttam már ilyen állapotban... mit tegyünk?

Első lépés a harmonizálás. Összhangba kell hozni magunkat a mindennapokkal, hogy minden más is örömet okozzon, minden!!!! Ha csak egy téren is elégedlenek, negatívak vagyunk, akkor akaratlanul is arra koncentrálunk, így kéréseink csak késve, vagy egyáltalán nem jutnak el hozzánk. Nagyon sokan ezért is adják fel: erre én képtelen vagyok! Nekem túl borzalmas az életem ahhoz, hogy változtassak rajta! Ez hülyeség! És minden marad a régi kerékvágásban... Az életük egyre borzalmasabb lesz, stb. Szóval a kulcsszó az összhang, a harmónia. Hogy honnan tudhatjuk, hogy elértük ezt az összhangot? Mindig boldogok vagyunk! :)

Második lépés: vágyd, ne akard!!! Az akarás (legyen szó bármiről) a legdurvább stresszforrás, mivel mindenáron érzést kelt. Amellett, hogy ott van mögötte az úgyse érzése. Szóval a legrosszabb, ami csak történhet. Nagyon sok kismamát ismerek, akik évek óta próbálkoztak, de nem jött össze a baba sehogy, pedig makk egészésgesek volt. "De a gyereket nem lehet nem görcsösöen akarni, amikor csak ez jár a fejemben!!!" Nem, alapvetően nem az a baj, ha valaki sokat gondol a babára, de!!!! Ne akarja minden áron, hanem inkább csinálja azt, hogy mondjuk egy 2 csíkos tesztre gondol, vagy a kicsire, ahogy ringatja, és merüljön el a kép elképzelése közben érzett boldogságon (ha nem érez boldogságot, akkor gondolkozzon el azon, mi lehet a baj...), fürödjön meg benne, majd engedje el. Tűzzön ki maga elé más célokat, mint pl. kirakok egy kirakót addig, amíg még lehet, eljárok biciklizni, amíg még lehet (ebben ha megfigyelitek benne van, hogy már nem sokáig lehet, mert kismama leszek!), stb. és ezen elfoglaltságokra való koncentrálás közben arra öszpontosít az ember úgyis, nem pedig arra, hogy gyereket minden áron. Ha mégis a gondolatunkba kúszik a baba, hát tegyük az előzőekben leírtakat, fürödjünk meg a boldogságban és engedjük el a képet :) A kisbaba hamarosan megérkezik, ebben teljesen biztos vagyok :) De ez csak egy jó példa, mert tudom, hogy javarészt kismamák és anyukák lvasnak :) De ugyanez a módszer a pénzzel, a sikerrel, a kapcsolatokkal...

Harmadik lépés: legyenek céljaid. Nem győzöm hangsúlyozni, ez mennyire fontos! Olyan dolgokat kell keresni, amik boldoggá tesznek, lekötnek, amik miatt boldogan szívesen kelsz fel reggel, amiket ha csinálsz, elrohan az idő. Ez azért nagyon fontos, mert eközben is jól érzed magad és nem hülyeségeken és rossz dolgokon gondolkozol. Nagyon praktikus.

Szóval összegezve, nagy igazság: van akinek működik, van akinek  nem. Beállítottság és gondolkodás kérdése...

Legfőbb Vezérlőrendszerünk

Gyakran hallani, hogy jobb, ha az ész vezet, mint a szív... erről szeretnék most írni pár gondolatot.

Tapasztalatom, hogy az Én sokkal jobban tudja, mi jó nekünk és mi nem. Ráadásul ugye a kívánságainkat is ő teljesíti, akár tetszik ez a dolog, akár nem :D Na már most, mi ugye gondolkozunk, beszélünk, gesztikulálunk, kommunikálunk a külvilággal, de az Én csak az érzéseinken keresztül tud hozzánk szólni. Ezt hívják legfőbb Vezérlőrendszernek.

A működés pofonegyszerű: ha jól érezzük magunkat, az én és az Én összhangban vannak, ha nem érezzük jól magunkat, diszharmónia keletkezett, valamit nem csináltunk jól. Ekkor érdemes megkeresni, mi a rossz érzés forrása és pozitív gondolatokkal kiiktatni azt.

Csak egy példa. Ha azon gondolkozunk, betegek vagyunk, rosszul érezzük magunkat és lám! Tényleg betegek leszünk. Viszont, ha meggyőződésünk, hogy egészségesek vagyunk, akkor ehhez egy nagyon könnyed, jó érzés társul, és valóban, képesek vagyunk gyógyszer nélkül meggyógyulni, vagy jelentős javulásokat elérni (saját bőrömön tapasztaltam!). Ugyan ez igaz az anyagi helyzetünkre, a társas kapcsolatainkra, és mindenre, de mindenre a világon!!!!

Megfigyelésem szerint az emberek szeretnének valamit, és arra koncentrálnak, miközben minden más területen negatívan gondolkoznak. Nem, így sajnos nem lehet bevonzani azt az egy dolgot sem. Ebből levonják a konklúziót: a módszer egy kalap szamóca, nagy szavakra épít, de nem is működik! És bumm!!! Tényleg nem működik többé. Helyesbítek, működik, de csak és kizárólag negatív dolgokat közvetít, és így újra és újra igazolva látják az emberek magukat: Az életem borzalmas! (Megjegyzem, ők teszik azzá maguknak, de mindegy...)

A másik akadály a kétkedés: szeretném, de úgyse működik... szeretném, de mi van ha... szeretném, de... Nem!!! Nincs de! Szeretném és úgy is lesz. Pont. Persze a kétkedés csak késlelteti a dolgot, ami ettől függetlenül egyszer majd eljön, de miért várjunk vágyaink teljesülésére, ha azonnal a miénk lehet? Na ugye... :)

Ezek ellen a ballépések ellen véd a Vezérlőrendszerünk.

Néha, ha nagyon elkalandoznának a gondolataink (főleg az elején nagyon fontos ez), tegyük fel magunknak a kérdést: Hogy érzem magam? Ha a válasz az, hogy rosszul, tereljük a gondolatainkat jobb irányba :) Keltsünk magunkban pozitív gondolatokat :) A napunk is szebb lesz, egy idő után meg már nem is kell rá figyelni, hiszen a jó gondolatok teljesen átveszik a rosszak helyét :)

Szóval hajrá, Vezérlőrendszert beélesíteni, egy csodálatos napra felkészülni! Mosolyogj! :)

Néhány szó a társas kapcsolatokról ♥ (folyt.)

Felmerült egy kérdés: hogyan is viseljem el azokat az embereket, akik idegesítenek?

Itt el is érkeztünk az első hibás feltételezéshez:

Az emberek a viselkedésükkel idegesítenek, miattuk nem érzem jól magam!

Ez nem igaz! Az emberek nem mások miatt érzik rosszul magukat, hanem saját maguk miatt, mert diszharmónikusak, így másoktól várják a visszaigazolást, másokban keresik saját tükrüket, ami hibás dolog. Ahhoz, hogy másokkal békés kapcsolatban éljünk, először saját magunkkal kell békében lennünk. Saját magunknak kell tükröt állítani, és nem valami csorba tükröt, amiben csak negatív, vagy csak pozitív oldalunkat látjuk, hanem egy reális tükröt, amiben pozitív dolgainknak örülünk és igyekszünk bővíteni körüket, kevésbé pozitív dolgainkat, hátrányainkat pedig igyekszünk elfogadni, mint hozzánk tartozó szükséges dolgot.

Egy jó kis gyakorlat Energiahangolásra (ennek több változata is működhet, az elv a lényeg!):

"Félórás gyakorlat az Energiák összehangolásához

Összehangolt Energiával indulhat a napod, ha előző éjjel így térsz nyugovóra:
Keress közvetlen közelségedben olyan dolgokat - mint amilyen az ágyad, a takaród és a párnád -, amelyeket nagyra értékelsz. Jelentsd ki magadnak a szándékodat, hogy jól fogsz aludni, és kipihenten ébredsz. Amikor reggel felébredsz, maradj még ágyban a méltánylás érzésével legalább öt percig, majd üdítsd fel magad fürdéssel és reggelivel. Ezután ülj le tizenöt percre, és csendesítsd el az elmédet. Érezd, hogy minden maradék ellenállás megszűnik benned, és érezd, ahogy Rezgésed magasabb szintre emelkedik. Majd nyisd ki a szemed, maradj még ülve öt-tíz percig, és írj egy listát azokról a dolgokról, amelyeket nagyra becsülsz az életedben.
Ezt az Energia-összehangoló munkát elvégezve, vonzásod irányultsága nem csak alkalmat teremt a jó érzést okozó emberekkel, helyekkel és dolgokkal folytatott tevékenységekre és találkozásokra - hanem képes leszel minden eddiginél mélyebben átélni mindennek a fenségét is. Ahelyett, hogy ilyen-olyan tevékenységgel vagy helyek felkeresésével próbálnád magadat jókedvűvé tenni, szántszándékkal érezd jól magad - és engedd, hogy ezek a dolgok és helyek jöjjenek el hozzád. Előfordulhat, hogy amint összhangba kerülsz azzal, aki valójában vagy, egy másik kapcsolat vonz magához. De az is lehet, hogy jelenlegi kapcsolatodat már összhangod állapotából vonzottad magadhoz, és most, miután ismét összhangban vagy, magától megújul.
Ha jelenlegi kapcsolatodba lépve többé-kevésbé az összhang állapotában voltál, igen nagy a lehetősége, hogy visszatérj e csodálatos érzéshez. Ha azért léptél a kapcsolatba, mert éppen valamilyen kellemetlenség elől menekültél, akkor ez a kapcsolat valószínűleg sokkal inkább azon alapul, amit nem kívánsz, mintsem azon, amit kívánsz. Bármi is a helyzet, mindig az a legjobb eljárás, ha eléred, hogy jól érezd magad, még mielőtt bármit is tennél; ha pedig nem érzed jól magad, nem kaphatsz ihletet semmilyen tettre, amely megoldaná a problémát."

/Esther és Jerry Hicks: A kapcsolatok törvénye c. könyvéből/

Szóval itt is látszik, amíg önmagunkkal nem vagyunk kibékülve, amíg nincs meg az elfogadás magunkkal szemben, amíg nem jutunk el arra a szintre, hogy nem érdekel mások véleménye, mert tisztában vagyok magammal, és a problémáimért nem a felelőst keresem, hanem a megoldást rájuk, addig sajnálatos módon nincs semmi esély a kapcsolataink rendezésére se alacsony, se magasabb szinten. Hihetetlenül fog hangzani, de csakis saját magunktól függ, hogyan érezzük magunkat, csak mi dönthetjük el, jó avagy rossz kedvünk van-e, és aztán ezt foghatjuk a családunkra ("Már megint csak idegesítetek!"), a szomszédra ("Már megint zörög hajnalban!"), a buszosra ("A fenébe, hogy nem képes ideérni időben!"), de éppen be is láthatjuk, hogy tulajdonképpen mi magunk rontottuk el az egész napunkat, minden családtagtól, ismerőstől és velünk kapcsolatba kerülő embertől függetlenül és tehetünk ellene. Hogy mindez mennyire nehéz? Sokáig azt hittem, nagyon. Aztán beláttam, hogy csak annyira, amennyire azzá tesszük magunknak...

Kis közbeékelés

Elkészült a fórum a bloghoz, ahol mindenki leírhatja személyes élményeit, tapasztalatait, meg írhat nekem is, miről szeretne még olvasni, ilyesmi :) Használjátok nyugodtan, nektek készült :)

A blog alján van egy nagy fehér logó, a fórum arra kattintva elérhető :)

Néhány szó a társas kapcsolatokról ♥

Ez egy érdekes téma. Ez egy nehéz téma. Ez egy terjengős téma. Egy hatalmas, többrétegű gömb, aminek most talán a legfelsőbb rétegét megpróbálom felpattintani. Ha nagyon belemennék egyből, és mindent leírnék, amit gondolok erről, és ami jelenlegi tudásom birtokában van, valószínűleg nem lenne elég ennek a bejegyzés ablaknak a karakterszáma. Szóval egyelőre pattogtassuk csak a felső rétegeket.

Egy ember életében alapvető kétféle kapcsolat van. Jó és rossz. Ennek a döntő hányada rossz, vagy annak az árnyalt formája (kevésbé jó, nem annyira tűrhető, talán még elmegy, de azért már finoman felgyújtanám az illetőt...) Hát persze. Nekem is nagyon sok ilyen kapcsolatom van, ami ennél is ezerszer rosszabb, a látszatjóbanvagyunkdeamúgykinemállhatjukegymást kapcsolatok, na igen, ilyen is sok van, ha mindenki körül néz a környezetében. Miért  van ez?

Egy elmélet szerint a rossz alapfeltevések miatt, erről majd a későbbiekben ejtek szót, ez egy igen csak hosszas és bonyolult téma. Ami ennél egyszerűbb: hogy rosszul csináljuk. Na igen. Amikor ezt először láttam így leírva, mosoly ült ki az arcomra. Én?! Rosszul?! De miért pont én???

1) Mert folyamatosan a kevésbé kedvelt emberek rossz tulajdonságaira fókuszáltam állandóan. "Úgyis belém köt, mert utál.", "Úgyis beszól, mert nem kedvel!", "Tuti, hogy ma is megpróbál alám tenni, hiszen ő már csak ilyen!" és a kérésem paranccsá változott, minden úgy történt, ahogy gondoltam. Beszóltak, alám tettek, belém kötöttek. Mikor ezen elgondolkoztam, arra jutottam: "Hééé, álljon meg a menet!!!!! Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért ne?" Nekiláttam hát az ellentámadásnak :) Mindenkivel kedves voltam. Mindegy, mennyire nem szerettem, vagy éppen mennyire nyílt a bicska a zsebemben, azért rendes voltam velük, segítettem nekik, mosolyogtam rájuk, és ugye a lentebb már említett önturbózás miatt nem is igazán hatottak meg már az élcelődéseik sem, szóval előbb utóbb rádöbbentek ezek az emberek, hogy kár próbálkozni, mert nem tudnak felbosszantani, én meg elkezdtem megkedvelni őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy nincsenek ellenségeim. Nincs olyan ember, akire azt tudnám mondani: "Utálom!!!!" És ez jó :)

2) Ez talán még fontosabb pont, mint az előző, az elfogadás. Az ember mindig küzd valami ellen, amit meg akar változtatni, mert NEM akarja úgy, de mivel a tudatalatti (nevezzük így, bár már gondolkozom valami frappáns néven) nem ismeri a nem szót, így sajna úgy értelmezi a dolgot, hogy azt akarjuk. És ugye, kérésünk számára parancs, a dolgok pont úgy lesznek, ahogy nem akarjuk. Ugyanez van az emberekkel is, meg akarjuk változtatni őket, küzdünk a rossz tulajdonságaik ellen, mert az nekünk rossz érzést okoz, holott sokkal okosabb és célszerűbb lenne talán keresni benne valami jót, amire koncentrálhatunk (akár milyen hihetetlen, mindenkiben van valami jó, ha más nem is, az ha békén hagy minket :D ), mert ugye a "Nem szeretem, hogy olyan magasan hordja az orrát, bosszant!" annyit tesz tudatalattiul: "Szeretem, hogy fenn hordja az orrát, bosszankodni akarok miatta!". Megoldás: "Jobb lenne, ha szerényebb lenne, de nem baj, így is jó, ha békén hagy." vagy "Jó magasan hordja az orrát, de legalább lehet rá számítani, ha segítség kell." vagy ilyesmi :) Mondom, mindenkiben van valami jó :)

3) Végül, de nem utolsó sorban a sikeres kapcsolatokhoz szükséges sok szeretet (mindenki felé!!!), megértés, mosolygás (!!!!), mert ez magabiztosságot kölcsönöz, nem csak neked, másoknak is. A magabiztos ember pedig vonzza magához a jó kapcsolatokat (itt kihangsúlyoznám a jó szót, ennek a későbbiekben komoly jelentősége lesz még), ami pedig a biztos siker kulcsa. Nem csak barátokra gondolok, vagy a családra, hanem mondjuk egy új álláslehetőségre például, hihetetlenül sikeres befektetésekre, esetleg hírnévre, sorolhatnám még. A jó kapcsolatoknak nagyon nagyon sok előnyük van, ebből tanulunk, így fejlődünk, építenek és felemelnek. Ez talán a legfontosabb. A jó kapcsolatok bevonzásának az alapja pedig, hogy mosolyogj! Mindig! Néha rossz, meg nehéz, de egy idő után természetes lesz :) (Persze, ha sírni kell, hát sírni kell, azt is kell, mert muszáj)

Néhány szó a dolgok mikéntjéről :)

Az utóbbi időben nagyon sok helyen olvastam, hallottam és láttam (pl. baráti körben, interneten, BRÓKER CÉGEK OLDALAIN!!!!!!!!!), hogy ajánlják a módszert, mert bevált :)

Millió praktika és ötlet sorjázik a neten is arról, hogy tedd sikeresebbé és boldogabbá az életed :) Na de, mindent csak szépen sorjában :) Kapkodni nem szabad, mert az csak bajt eredményez :)

Az első dolog:

Szedd sorba, mit is szeretnél valójában? Mi a vágyad? Aztán gondold át újra, tényleg azt szeretnéd? Milyen lemondásokkal jár a dolog?
Aztán ha ez megvan, fogj egy füzetet, vagy egy darab papírt, teljesen mindegy, és készíts egy fontossági sorrendet. Nem baj, ha a lista idővel bővül :) Bővüljön csak. Egyszer csak azt veszed majd észre, hogy vannak céljaid! Hoppá! Már egy jó pont :) Nálam legalábbis mindenképpen az volt, mert teljesen egyik napról a másikra éltem, és most már célt adtam az életemnek. Vannak dolgok, amiket mindenképpen meg akarok valósítani :) Mikre is gondolok itt, például jó eredménnyel befejezni a sulit. Ez egy hosszútávú cél, de pl. szeretném rendezni a kapcsolataimat, szeretném, ha mindenre lenne időm stb. Szeretném rendbeszedni a szétesett napjaimat. És!!!! Sikerült :) De erről majd később ejtek szót.

A második dolog:

Légy békében Önmagaddal :) Kicsit skizofrén lesz a következő mondat, de mindannyian ketten vagyunk. Van az én és az Én. Az én alatt a fizikai testedet értem, amiben dobog a szíved, dolgozik a gyomrod, csatlakozik hozzá két láb, két kar, egy fej stb. Gondolom ezt már mindenki látta, ami pedig a tükörben visszanéz ránk, az a tudatunk fizikai kivetülése. Azaz az én. Emellett van az Én, a lelki oldal, ami semelyik tükörben nem látszik, nem operálható, nem kézzelfogható, így sokan elfelejtik, hogy létezik. Pedig nagyon fontos törődni vele, mert ha a az Én megbetegszik, akkor az én is beteg lesz (nekem pl. mindig begörcsöl a vesém, ha dühös vagyok, de szerintem más is tapasztalt már hasonló dolgokat.) De most nem a lelki bajokról akarok írni, hanem az elfogadásról. Az Énünknek el kell fogadni az énünket. Hogy egy hullámon rezeghessenek, hogy jól érezd magad a bőrödben. Mi nem tetszik magadon? Senkit nem érdekel most. Arra kell koncentrálni, csak arra, ami tetszik magadon, amit jónak tartasz magadban. Szintén elő a füzet és tessék írni. napról napra bővülni fog a lista! Először én is kétkedve fogadtam, ááááááááááá, ez baromság! Aztán csak nekivágtam, 2 órát ültem egy tollal a kezemben, és gondolkoztam... Mit is szeretnék magamban? Végre megszületett az első szó. Aztán a második. Végül a harmadik, és most már a nagyon sokadiknál tartok. Mondok ennél jobbat, most már ott tartok, hogy nem érdekelnek mások rosszindulatú megjegyzései, mert tudom, mik azt értékeim, a maguk teljes valójukban, se több, se kevesebb, így ha rávilágítanak a hiányosságaimra, az sem fáj, hiszen tsiztában vagyok velük, és ha el akarnak venni az értékeimből, az sem érdekel, hiszen tudom, hogy rosszindulatból teszik... ha fel akarnak értékelni, akkor meg mindig megjegyzem, hogy ne essünk túlzásba, de köszönöm, hogy így látja :)

A harmadik dolog:

Legyünk hálásak :) Erre megkaptam a múltkor:

"Ugyan miért lennék hálás, egy rakás szerencsétlenség az életem!"

Ugyan arra kellett rávilágítanom neki, amire előző bejegyzésemben már megtettem, hogy lehetne ezerszer rosszabb is. Hányan lennének hálásak azért, hogy reggel felkelnek és elindulnak dolgozni? Vagy csak felkelnek? Hogy látják a felkelő napot, vagy azt, hogy esik az eső? Hogy hallják azt az átkozott ébresztő órát, vagy hogy azt tudják mondani: "A fenébe, megint be kell mennem dolgozni!" Vagy egy jobb példa, hányan lennének hálásak, ha egy olyan nyamvadt munkahelyre is, amilyen az emberek nagy többsége szerint a sajátja, bejárhat. Hogy satbil fizetése van, amiből ételt tud magának venni, ki tudja fizetni a lakbért stb. És még millió + 1 ilyen dolog van, csak körbe kell nézni :) Aki hálát érez, aki képes köszönetet mondani azért, amit kap, az a legboldogabb ember, hiszen értékeli ami megadatott neki :) És persze mi is szívesebben adunk annak még többet, aki ezt értékeli, mint annak aki csak hőbörög és sose jó neki semmi ;) Szóval a lényeg, legyünk hálásak, bármilyen kevesünk is van, és azt bármilyen rossznak is érezzük, mert lehetne 1000x rosszabb is. Nekem is hülyén hangzott, amikor ezt évekkel ezelőtt egy kollégám mondta nekem, pedig borzasztó igaza volt.

A negyedik dolog:

Ez talán a legfontosabb: tenni. Mit is jelent ez? A módszer, amiről minden bejegyzéssel egyre többet fogok foglalkozni nem alkalmas arra sajnos, hogy kitaláljuk: jövő héten megnyerem a lottó ötöst, és lám, jövőhétre valóban a miénk a sokmillió. De!!!! Ha valaki szeretne mondjuk több pénz, és erre fokuszál, hogy ennyi pénzt szeretne és igenis! Akkor az élet hoz olyan fordulatot, aminek hála lesz annyi. Egy jó ötlet, egy fizetésemelés, egy állásajánlat, egy ösztöndíj, bármi. Egy nagyon jó kis példa. A kövéreknek ugye kövér gondolataik vannak. Én az utóbbi időben nagyon meghíztam, nem jöttek rám a ruháim, majdnem 15 kilóval voltam nehezebb, mint eddig bármikor. Le kell fogynom, de hogyan? Mozognom kell és fogyókúráznom! Persze, de be kell vallanom, nem fogytam ám egy dekát sem, csak híztam, csak híztam... a fogyókúra alatt még 5 kiló feljött rám!!!!! Utána olvastam a kövér és a sovány gondolatokról, és rájöttem, hogy nekem alapvetően kövér gondolataim voltak. Hát elkezdtem soványan gondolkozni. Egy héttel később kényelmesen rámjöttek a ruháim, jelentősen csökkent az étvágyam, nőtt az energiám, így sokkal több kedvem volt mozogni, és azóta is csak fogyok és csinosodok :) Nem, nem álltam mérlegre, nem tudom, most háyn kiló vagyok, de már nem is érdekel, mert jól érzem magam végre :) Mire akarok ezzel kilyukadni? Aki mondjuk több pénzt akar, annak legyenek "gazdag" gondolatai, "Úgyis meg tudnám venni, ha akarnám", "Erre is lenne pénzem!", "Mindig van elég pénzem" és a lehetőség jönni fog, hogy még több és több legyen :)

A társas kapcsolatokról és egyéb dolgokról majd legközelebb írok :)

Szóval kezdjük valahol az elején...

Mióta az eszemet tudom, mindenkitől azt hallom, hogy a búbánatos, pesszimista embereket veri a sors. De miért is? Tény, hogy ha valamihez úgy áll hozzá az ember, ááááááá, ezt úgy sem tudom megcsinálni, akkor ááááááááá, azt úgysem tudja megcsinálni... ez komolyan így van!

"Nekem soha nem lesz pénzem... én szegény vagyok..."

"Nekem nincsenek barátaim, én ilyen vagyok"

"Nekem mindig rossz a kedvem, mert az emberek tönkreteszik a napjaimat"

Ami ennél is rosszabb:

"Beteg vagyok."
"Magányos vagyok."
"Depressziós vagyok"
"Utálom az embereket"
"Szegény vagyok."
"Nyomorult a sorsom"

Semmi mást nem hallok sehol! A munkahelyemen, a közértben, az orvosnál, a kozmetikusnál, az utcán, a metróban, mindenhol! Mindenki arra fókuszál, ami nem jó, de nem azért persze, hogy megoldja a problémát, hanem hogy elmerüljön benne, sajnálja magát, és felelősöket keressen azért, amitől szenved... hát ezek az emberek.

A múltkor olvastam valahol, hogy a VILÁGON!!!!!!! a magyarok panaszkodnak a legtöbbet. Tudom, persze, mert nekünk a legrosszabb. Hát persze.

De abba senki nem gondol bele, hogy:
- nincs háború, nem egyik napról a másikra élünk.
- nincs járvány (tudom, tudom, influenza, én is hallgatok rádiót, nevetséges... szóval nincs járvány [majd ha pestis vagy kolera pusztít, azt mondom, járvány van])
- van hol laknunk
- idegesít a főnök? ugyan már, legalább van állásom, pénzt keresek
- nincs elég pénzem? miért, kaját tudok venni, a számlák be vannak fizetve, kicsit összébb kell húznom kell magam, és más is lesz
- magányos vagyok? és a családom? (itt nem csak férjre gondolok, meg gyerekekre, akinek nincs ilyen, az a szüleitől fordult el...)
- nincsenek jó kapcsolataim? miért nincsenek? vajon tényleg a "barátaim" a hibásak ezért? jó helyen kerestem a barátokat?

És máris látszik, hogy az ember tudna másképp is gondolkozni, ha akarna. Ha nem felelősöket keres saját "nyomoráért", hanem szembe mer nézni azzal, ami gond, és azt meri mondani: "ez az én hibám, de kijavítom!"

Jó, jó, tudom, ez utópisztikus maszlag, és biztosan én vagyok a királylány a hegyről, akinek beütött az élet, és most osztom itt az észt a szomorúsorsú embereknek, holott semmit nem tudok a ... bla bla bla... ezt már hallottam, nem kérem, köszönöm. Én is hasonlóan szomorúsorsú voltam, hasonlóan mély depresszióban, hánytam ha be kellett jönnöm dolgozni, nem éreztem magam jól otthon sem, nem volt jó a viszonyom senkivel, teljesen magamba fordultam, de aztán elegem lett. Rájöttem, hogy lehet másképp is, másképp csináltam, és jó lett.

Welcome :)

Azt hiszem elkezdem, mert illik valahogy elkezdeni. Szóval ez a blog nem a lelki a válságokról szól, meg arról, hogyan omlik össze egy élet, és arról sem, ki mennyire tud maga alá kerülni, és még sorolhatnám, szóval tulajdonképpen semmi érdekes... ez egy vidám blog, vidám gondolatokkal, vidám történetekkel, vidám, optimista életszemlélettel. Ez a blog arról szól, hogyan gondolkozzunk pozitívan, hogyan lássunk meg mindenben valami jót, hogyan örüljünk az életünknek, hogyan legyünk boldogok a mindennapokban. Szóval tényleg semmi érdekes...

Hol is kezdődött? Anyósoméktól hazafelé, a játszótérnél. Ott kezdtem el azon gondolkozni, hogy a férjem édesanyjának mennyire igaza van: az emberek panaszkodnak... és panaszkodnak és panaszkodnak, és minél több van nekik, annál többet panaszkodnak, és betegek és fáradtak, tele vannak ellenségekkel, fáznak és éhesek, nincsenek barátaik, a család elfordult tőlük és még sorolhatnám... ez egy teljesen tipikus magyar mentalitás. Én úgy döntöttem, nem kérem, köszönöm!

Innen már csak egy ugrás volt az erről a szemléletről szóló könyvek olvasása, elmélyítése, elgondolkodás a dolgokon... és a teljes szemléletváltás. Az az igazság, hogy mindegy, hogy hisz-e benne az ember, vagy nem, a dolog működik, ha valaki pozitívan áll az élethez, bizony jó dolgokat fog tapasztalni, és bármilyen kellemetlen is, boldog lesz.

Szóval erről szól ez a blog. Hogyan legyünk maradéktalanul boldogok.