Néhány szó a dolgok mikéntjéről :)

Az utóbbi időben nagyon sok helyen olvastam, hallottam és láttam (pl. baráti körben, interneten, BRÓKER CÉGEK OLDALAIN!!!!!!!!!), hogy ajánlják a módszert, mert bevált :)

Millió praktika és ötlet sorjázik a neten is arról, hogy tedd sikeresebbé és boldogabbá az életed :) Na de, mindent csak szépen sorjában :) Kapkodni nem szabad, mert az csak bajt eredményez :)

Az első dolog:

Szedd sorba, mit is szeretnél valójában? Mi a vágyad? Aztán gondold át újra, tényleg azt szeretnéd? Milyen lemondásokkal jár a dolog?
Aztán ha ez megvan, fogj egy füzetet, vagy egy darab papírt, teljesen mindegy, és készíts egy fontossági sorrendet. Nem baj, ha a lista idővel bővül :) Bővüljön csak. Egyszer csak azt veszed majd észre, hogy vannak céljaid! Hoppá! Már egy jó pont :) Nálam legalábbis mindenképpen az volt, mert teljesen egyik napról a másikra éltem, és most már célt adtam az életemnek. Vannak dolgok, amiket mindenképpen meg akarok valósítani :) Mikre is gondolok itt, például jó eredménnyel befejezni a sulit. Ez egy hosszútávú cél, de pl. szeretném rendezni a kapcsolataimat, szeretném, ha mindenre lenne időm stb. Szeretném rendbeszedni a szétesett napjaimat. És!!!! Sikerült :) De erről majd később ejtek szót.

A második dolog:

Légy békében Önmagaddal :) Kicsit skizofrén lesz a következő mondat, de mindannyian ketten vagyunk. Van az én és az Én. Az én alatt a fizikai testedet értem, amiben dobog a szíved, dolgozik a gyomrod, csatlakozik hozzá két láb, két kar, egy fej stb. Gondolom ezt már mindenki látta, ami pedig a tükörben visszanéz ránk, az a tudatunk fizikai kivetülése. Azaz az én. Emellett van az Én, a lelki oldal, ami semelyik tükörben nem látszik, nem operálható, nem kézzelfogható, így sokan elfelejtik, hogy létezik. Pedig nagyon fontos törődni vele, mert ha a az Én megbetegszik, akkor az én is beteg lesz (nekem pl. mindig begörcsöl a vesém, ha dühös vagyok, de szerintem más is tapasztalt már hasonló dolgokat.) De most nem a lelki bajokról akarok írni, hanem az elfogadásról. Az Énünknek el kell fogadni az énünket. Hogy egy hullámon rezeghessenek, hogy jól érezd magad a bőrödben. Mi nem tetszik magadon? Senkit nem érdekel most. Arra kell koncentrálni, csak arra, ami tetszik magadon, amit jónak tartasz magadban. Szintén elő a füzet és tessék írni. napról napra bővülni fog a lista! Először én is kétkedve fogadtam, ááááááááááá, ez baromság! Aztán csak nekivágtam, 2 órát ültem egy tollal a kezemben, és gondolkoztam... Mit is szeretnék magamban? Végre megszületett az első szó. Aztán a második. Végül a harmadik, és most már a nagyon sokadiknál tartok. Mondok ennél jobbat, most már ott tartok, hogy nem érdekelnek mások rosszindulatú megjegyzései, mert tudom, mik azt értékeim, a maguk teljes valójukban, se több, se kevesebb, így ha rávilágítanak a hiányosságaimra, az sem fáj, hiszen tsiztában vagyok velük, és ha el akarnak venni az értékeimből, az sem érdekel, hiszen tudom, hogy rosszindulatból teszik... ha fel akarnak értékelni, akkor meg mindig megjegyzem, hogy ne essünk túlzásba, de köszönöm, hogy így látja :)

A harmadik dolog:

Legyünk hálásak :) Erre megkaptam a múltkor:

"Ugyan miért lennék hálás, egy rakás szerencsétlenség az életem!"

Ugyan arra kellett rávilágítanom neki, amire előző bejegyzésemben már megtettem, hogy lehetne ezerszer rosszabb is. Hányan lennének hálásak azért, hogy reggel felkelnek és elindulnak dolgozni? Vagy csak felkelnek? Hogy látják a felkelő napot, vagy azt, hogy esik az eső? Hogy hallják azt az átkozott ébresztő órát, vagy hogy azt tudják mondani: "A fenébe, megint be kell mennem dolgozni!" Vagy egy jobb példa, hányan lennének hálásak, ha egy olyan nyamvadt munkahelyre is, amilyen az emberek nagy többsége szerint a sajátja, bejárhat. Hogy satbil fizetése van, amiből ételt tud magának venni, ki tudja fizetni a lakbért stb. És még millió + 1 ilyen dolog van, csak körbe kell nézni :) Aki hálát érez, aki képes köszönetet mondani azért, amit kap, az a legboldogabb ember, hiszen értékeli ami megadatott neki :) És persze mi is szívesebben adunk annak még többet, aki ezt értékeli, mint annak aki csak hőbörög és sose jó neki semmi ;) Szóval a lényeg, legyünk hálásak, bármilyen kevesünk is van, és azt bármilyen rossznak is érezzük, mert lehetne 1000x rosszabb is. Nekem is hülyén hangzott, amikor ezt évekkel ezelőtt egy kollégám mondta nekem, pedig borzasztó igaza volt.

A negyedik dolog:

Ez talán a legfontosabb: tenni. Mit is jelent ez? A módszer, amiről minden bejegyzéssel egyre többet fogok foglalkozni nem alkalmas arra sajnos, hogy kitaláljuk: jövő héten megnyerem a lottó ötöst, és lám, jövőhétre valóban a miénk a sokmillió. De!!!! Ha valaki szeretne mondjuk több pénz, és erre fokuszál, hogy ennyi pénzt szeretne és igenis! Akkor az élet hoz olyan fordulatot, aminek hála lesz annyi. Egy jó ötlet, egy fizetésemelés, egy állásajánlat, egy ösztöndíj, bármi. Egy nagyon jó kis példa. A kövéreknek ugye kövér gondolataik vannak. Én az utóbbi időben nagyon meghíztam, nem jöttek rám a ruháim, majdnem 15 kilóval voltam nehezebb, mint eddig bármikor. Le kell fogynom, de hogyan? Mozognom kell és fogyókúráznom! Persze, de be kell vallanom, nem fogytam ám egy dekát sem, csak híztam, csak híztam... a fogyókúra alatt még 5 kiló feljött rám!!!!! Utána olvastam a kövér és a sovány gondolatokról, és rájöttem, hogy nekem alapvetően kövér gondolataim voltak. Hát elkezdtem soványan gondolkozni. Egy héttel később kényelmesen rámjöttek a ruháim, jelentősen csökkent az étvágyam, nőtt az energiám, így sokkal több kedvem volt mozogni, és azóta is csak fogyok és csinosodok :) Nem, nem álltam mérlegre, nem tudom, most háyn kiló vagyok, de már nem is érdekel, mert jól érzem magam végre :) Mire akarok ezzel kilyukadni? Aki mondjuk több pénzt akar, annak legyenek "gazdag" gondolatai, "Úgyis meg tudnám venni, ha akarnám", "Erre is lenne pénzem!", "Mindig van elég pénzem" és a lehetőség jönni fog, hogy még több és több legyen :)

A társas kapcsolatokról és egyéb dolgokról majd legközelebb írok :)

Szóval kezdjük valahol az elején...

Mióta az eszemet tudom, mindenkitől azt hallom, hogy a búbánatos, pesszimista embereket veri a sors. De miért is? Tény, hogy ha valamihez úgy áll hozzá az ember, ááááááá, ezt úgy sem tudom megcsinálni, akkor ááááááááá, azt úgysem tudja megcsinálni... ez komolyan így van!

"Nekem soha nem lesz pénzem... én szegény vagyok..."

"Nekem nincsenek barátaim, én ilyen vagyok"

"Nekem mindig rossz a kedvem, mert az emberek tönkreteszik a napjaimat"

Ami ennél is rosszabb:

"Beteg vagyok."
"Magányos vagyok."
"Depressziós vagyok"
"Utálom az embereket"
"Szegény vagyok."
"Nyomorult a sorsom"

Semmi mást nem hallok sehol! A munkahelyemen, a közértben, az orvosnál, a kozmetikusnál, az utcán, a metróban, mindenhol! Mindenki arra fókuszál, ami nem jó, de nem azért persze, hogy megoldja a problémát, hanem hogy elmerüljön benne, sajnálja magát, és felelősöket keressen azért, amitől szenved... hát ezek az emberek.

A múltkor olvastam valahol, hogy a VILÁGON!!!!!!! a magyarok panaszkodnak a legtöbbet. Tudom, persze, mert nekünk a legrosszabb. Hát persze.

De abba senki nem gondol bele, hogy:
- nincs háború, nem egyik napról a másikra élünk.
- nincs járvány (tudom, tudom, influenza, én is hallgatok rádiót, nevetséges... szóval nincs járvány [majd ha pestis vagy kolera pusztít, azt mondom, járvány van])
- van hol laknunk
- idegesít a főnök? ugyan már, legalább van állásom, pénzt keresek
- nincs elég pénzem? miért, kaját tudok venni, a számlák be vannak fizetve, kicsit összébb kell húznom kell magam, és más is lesz
- magányos vagyok? és a családom? (itt nem csak férjre gondolok, meg gyerekekre, akinek nincs ilyen, az a szüleitől fordult el...)
- nincsenek jó kapcsolataim? miért nincsenek? vajon tényleg a "barátaim" a hibásak ezért? jó helyen kerestem a barátokat?

És máris látszik, hogy az ember tudna másképp is gondolkozni, ha akarna. Ha nem felelősöket keres saját "nyomoráért", hanem szembe mer nézni azzal, ami gond, és azt meri mondani: "ez az én hibám, de kijavítom!"

Jó, jó, tudom, ez utópisztikus maszlag, és biztosan én vagyok a királylány a hegyről, akinek beütött az élet, és most osztom itt az észt a szomorúsorsú embereknek, holott semmit nem tudok a ... bla bla bla... ezt már hallottam, nem kérem, köszönöm. Én is hasonlóan szomorúsorsú voltam, hasonlóan mély depresszióban, hánytam ha be kellett jönnöm dolgozni, nem éreztem magam jól otthon sem, nem volt jó a viszonyom senkivel, teljesen magamba fordultam, de aztán elegem lett. Rájöttem, hogy lehet másképp is, másképp csináltam, és jó lett.

Welcome :)

Azt hiszem elkezdem, mert illik valahogy elkezdeni. Szóval ez a blog nem a lelki a válságokról szól, meg arról, hogyan omlik össze egy élet, és arról sem, ki mennyire tud maga alá kerülni, és még sorolhatnám, szóval tulajdonképpen semmi érdekes... ez egy vidám blog, vidám gondolatokkal, vidám történetekkel, vidám, optimista életszemlélettel. Ez a blog arról szól, hogyan gondolkozzunk pozitívan, hogyan lássunk meg mindenben valami jót, hogyan örüljünk az életünknek, hogyan legyünk boldogok a mindennapokban. Szóval tényleg semmi érdekes...

Hol is kezdődött? Anyósoméktól hazafelé, a játszótérnél. Ott kezdtem el azon gondolkozni, hogy a férjem édesanyjának mennyire igaza van: az emberek panaszkodnak... és panaszkodnak és panaszkodnak, és minél több van nekik, annál többet panaszkodnak, és betegek és fáradtak, tele vannak ellenségekkel, fáznak és éhesek, nincsenek barátaik, a család elfordult tőlük és még sorolhatnám... ez egy teljesen tipikus magyar mentalitás. Én úgy döntöttem, nem kérem, köszönöm!

Innen már csak egy ugrás volt az erről a szemléletről szóló könyvek olvasása, elmélyítése, elgondolkodás a dolgokon... és a teljes szemléletváltás. Az az igazság, hogy mindegy, hogy hisz-e benne az ember, vagy nem, a dolog működik, ha valaki pozitívan áll az élethez, bizony jó dolgokat fog tapasztalni, és bármilyen kellemetlen is, boldog lesz.

Szóval erről szól ez a blog. Hogyan legyünk maradéktalanul boldogok.