Ez egy érdekes téma. Ez egy nehéz téma. Ez egy terjengős téma. Egy hatalmas, többrétegű gömb, aminek most talán a legfelsőbb rétegét megpróbálom felpattintani. Ha nagyon belemennék egyből, és mindent leírnék, amit gondolok erről, és ami jelenlegi tudásom birtokában van, valószínűleg nem lenne elég ennek a bejegyzés ablaknak a karakterszáma. Szóval egyelőre pattogtassuk csak a felső rétegeket.
Egy ember életében alapvető kétféle kapcsolat van. Jó és rossz. Ennek a döntő hányada rossz, vagy annak az árnyalt formája (kevésbé jó, nem annyira tűrhető, talán még elmegy, de azért már finoman felgyújtanám az illetőt...) Hát persze. Nekem is nagyon sok ilyen kapcsolatom van, ami ennél is ezerszer rosszabb, a látszatjóbanvagyunkdeamúgykinemállhatjukegymást kapcsolatok, na igen, ilyen is sok van, ha mindenki körül néz a környezetében. Miért van ez?
Egy elmélet szerint a rossz alapfeltevések miatt, erről majd a későbbiekben ejtek szót, ez egy igen csak hosszas és bonyolult téma. Ami ennél egyszerűbb: hogy rosszul csináljuk. Na igen. Amikor ezt először láttam így leírva, mosoly ült ki az arcomra. Én?! Rosszul?! De miért pont én???
1) Mert folyamatosan a kevésbé kedvelt emberek rossz tulajdonságaira fókuszáltam állandóan. "Úgyis belém köt, mert utál.", "Úgyis beszól, mert nem kedvel!", "Tuti, hogy ma is megpróbál alám tenni, hiszen ő már csak ilyen!" és a kérésem paranccsá változott, minden úgy történt, ahogy gondoltam. Beszóltak, alám tettek, belém kötöttek. Mikor ezen elgondolkoztam, arra jutottam: "Hééé, álljon meg a menet!!!!! Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért ne?" Nekiláttam hát az ellentámadásnak :) Mindenkivel kedves voltam. Mindegy, mennyire nem szerettem, vagy éppen mennyire nyílt a bicska a zsebemben, azért rendes voltam velük, segítettem nekik, mosolyogtam rájuk, és ugye a lentebb már említett önturbózás miatt nem is igazán hatottak meg már az élcelődéseik sem, szóval előbb utóbb rádöbbentek ezek az emberek, hogy kár próbálkozni, mert nem tudnak felbosszantani, én meg elkezdtem megkedvelni őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy nincsenek ellenségeim. Nincs olyan ember, akire azt tudnám mondani: "Utálom!!!!" És ez jó :)
2) Ez talán még fontosabb pont, mint az előző, az elfogadás. Az ember mindig küzd valami ellen, amit meg akar változtatni, mert NEM akarja úgy, de mivel a tudatalatti (nevezzük így, bár már gondolkozom valami frappáns néven) nem ismeri a nem szót, így sajna úgy értelmezi a dolgot, hogy azt akarjuk. És ugye, kérésünk számára parancs, a dolgok pont úgy lesznek, ahogy nem akarjuk. Ugyanez van az emberekkel is, meg akarjuk változtatni őket, küzdünk a rossz tulajdonságaik ellen, mert az nekünk rossz érzést okoz, holott sokkal okosabb és célszerűbb lenne talán keresni benne valami jót, amire koncentrálhatunk (akár milyen hihetetlen, mindenkiben van valami jó, ha más nem is, az ha békén hagy minket :D ), mert ugye a "Nem szeretem, hogy olyan magasan hordja az orrát, bosszant!" annyit tesz tudatalattiul: "Szeretem, hogy fenn hordja az orrát, bosszankodni akarok miatta!". Megoldás: "Jobb lenne, ha szerényebb lenne, de nem baj, így is jó, ha békén hagy." vagy "Jó magasan hordja az orrát, de legalább lehet rá számítani, ha segítség kell." vagy ilyesmi :) Mondom, mindenkiben van valami jó :)
3) Végül, de nem utolsó sorban a sikeres kapcsolatokhoz szükséges sok szeretet (mindenki felé!!!), megértés, mosolygás (!!!!), mert ez magabiztosságot kölcsönöz, nem csak neked, másoknak is. A magabiztos ember pedig vonzza magához a jó kapcsolatokat (itt kihangsúlyoznám a jó szót, ennek a későbbiekben komoly jelentősége lesz még), ami pedig a biztos siker kulcsa. Nem csak barátokra gondolok, vagy a családra, hanem mondjuk egy új álláslehetőségre például, hihetetlenül sikeres befektetésekre, esetleg hírnévre, sorolhatnám még. A jó kapcsolatoknak nagyon nagyon sok előnyük van, ebből tanulunk, így fejlődünk, építenek és felemelnek. Ez talán a legfontosabb. A jó kapcsolatok bevonzásának az alapja pedig, hogy mosolyogj! Mindig! Néha rossz, meg nehéz, de egy idő után természetes lesz :) (Persze, ha sírni kell, hát sírni kell, azt is kell, mert muszáj)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése