Az idő...

Az ember bele sem gondol sokszor, mennyi energiát pazarol el feleslegesen azzal, hogy szervezetlen, hogy kapkod, hogy nem figyel oda eléggé arra, amit csinál, hogy állandóan arra koncentrál: el fogok késni, nem fogok végezni, sose leszek készen!!!!

Sajnos erre is igaz a Vonzás törvénye, ha valaki arra koncentrál, hogy nincs elég ideje, sose végez a házimunkával, ő mindig elkésik, mindig rohan, stb stb stb, akkor ezt is kapja. Akár tetszik, akár nem... Ez elég borzasztó dolog. Mit lehet tenni?

Nyújtsuk meg az időt! Nem kell nevetni, ez komolyan lehetséges. Miért lenne lehetetlen? A Plútóról is elhisszük, hogy létezik, pedig sose láttuk. Meg hát itt jönnek be a magyar népmesék: aki nem hiszi, járjon utána! :D

Hogyan lehet ennek utána járni? A módszer borzasztóan egyszerű. Kezdjük egy jól kialakított napirend összeállításával, vagy legalább csak gondoljuk át lefekvés előtt, mit szeretnénk csinálni másnap. Ne vállaljuk túl magunkat, ez nagyon fontos. Ha 50.000 dolgot bevállalunk, és 1 órán belül 3x kellene 10 felé szakadnunk, akkor biztosan nem jól választottuk ki a módszert (ámbár ha mindenképpen meg akarjuk csinálni a dolgokat, és nagyon szeretnénk, és arra fókuszálunk, hogy úgyis menni fog, egyszerre nagyon sok segítőnk lesz, ebben biztosak lehettek). De szóval ugye kezdjük kis dolgokkal, hogy a hitet megalapozzuk. Szóval egy átlagos napirendet kell összeírni/végiggondolni. Majd arra gondolni, hogy ezt úgyis meg tudom csinálni, hogy bővel elég időm van rá. Ennyi a trükk. És badabumm!!!! Annyi időnk lesz hirtelen, hogy még unatkozni is ráérünk majd :)

Én voltam az az ember, aki aztán teljesen szétfolyt, már ami a napjait illeti... Rohantam egyik helyről a másikra, kapkodtam, mindent akartam csinálni, de aztán semmit nem csináltam, reggel semmire nem volt időm, egyre korábban keltem, mégis egyre később értem be a munkahelyemre, és hogy közben mi történt? Az rejtély, mert semmit nem csináltam, se reggeli, se smink, se tanulás, semmi!!! Aztán ebből is elegem lett, és kipróbáltam ezt a módszert. Azóta mindig ugyanakkor kelek, sőt néha megesik, hogy még ráérek kicsit tovább aludni. Csinálok magamnak reggelit, nem ritkán reggelizek, beszárítom a hajam, kisminkelem magam és kényelmesen elérem a vonatot :) Délutánonként nem rohanok sehová, van időm megfőzni, tanulni, a férjemmel beszélgetni, és emellett teljesen időben le tudok feküdni, és végre nem 3-4, hanem 7-8 órákat alszom! Közben sem lakhelyet, sem munkahelyet nem változtattam, szóval a távolság ugyanaz, amit minden nap meg kellene tennem... és ez még egy alapfokozat, mert az ember ennél sokkal jobban terhelhető. Ezt akarom következőleg kipróbálni :)

Szemléletmódunk behatása az egészségünkre!

Régen nem írtam, nem azért, mert nem volt miről, hanem azért, mert nem volt mikor. Na de most itt vagyok egy újabb érdekes témával :)

Ez teljesen nekem sem volt világos. Rhonda azt írta, hogy mindent gyógyítani lehet a gondolatainkkal, de ha baj van, menjünk azért orvoshoz (gondolom ő nem vállalja a felelősséget), miközben abban a könyvben és sok más könyvben is csodálatos dolgokat olvastam a gyógyulásról, a hitről, a reményről. Nem, nem olyanokat, hogy meg voltam fázva, és helyrejöttem gyógyszer nélkül, vagy ehhez hasonlókat...

Az első történet, ami nagyon megfogott egy idősebb férfitől származott. Elmondása szerint már nagyon régen viselt szemüveget olvasáshoz, és amikor egyik este nyúlt volna az olvasó szemüvegéért, a keze megállt félúton, majd visszahúzta és elgondolkozott. Valóban nem lát jól, vagy ez is csak egy buta sztereotípia, hogy az embereknek idős korukra elromlik a látásuk? Jó kérdés... belenézett a könyvbe, persze alig látta. Becsukta a szemét és elképzelte, hogy újra jól lát. Ezt a gyakorlatot csinálta pár napig, és a látása újra éles lett! Csodálatos nem? Szerintem az...

A másik történet, és ez már közelebb áll sokunkhoz, hiszen nagyon nagyon sok ilyet hallottunk, láttunk mi magunk is, szóval a következő történet egy fiatal srácról szól. (Vagy annyira nem fiatal, lényegtelen). Repülőgép balesetet szenvedett, és mindene összetört. Alig maradt ép csigolyája! Ágyhoz volt kötve, enni sem, lélegezni sem tudott önállóan. Azt mondták neki, hamarosan meg fog halni, vagy ha nem is, de örök életére ágyhoz lesz kötve. A férfi viszont elhatározta, hogy karácsonykor saját lábán megy ki a kórházból. Így is lett. Felépülését mind a mai napig csodaként tartják szánom (hiszen az is szinte), pedig semmi különös nem történt. A lélegeztető gépből, mikor már nagyjából helyrejött a rekeszizma, elkezdett egyre mélyebbeket szippantani, így újra megerősödött a légzésért felelős szerve. Az ujjait addig erőltette, amíg meg nem tudta mozdítani őket, miközben minden áldott nap hálát adott azért, hogy hamar fel fog teljesen épülni. Felépült. Vágyott rá, hogy így legyen.

Mire akarok ezzel kilyukadni? Mire erre rátérnénk, nézzük csak meg a kevésbé "kamuszagú", teljesen hétköznapi történeteket a rákosokról mondjuk. Ismertem olyan nénit, aki bement a kórházba, hogy fáj neki levegőt venni. Este 5kor, amikor még nem volt eredmény, fel volt háborodva, hogy neki még dolga van otthon, siessenek már! Nem sokkal később közölte vele az orvos, hogy sajnos rossz indulatú daganat van a tüdején, 1-2 éven belül meg fog halni. A néni másnapra meghalt. Ezt nem könyvből olvastam, nem neten találtam, a nénit személyesen ismertem... hát erre most mit mondjak? Szerintem érdemes ezen is elgondolkozni.

Én mostanában minden este úgy alszom el, hogy azt mondogatom magamnak, egészséges vagyok! :) Így boldogan, elégedetten alszom el, boldogan, elégedetten ébredek, és valóban jól érzem magam!!! :) Talán egy próbát megért, nem?

"Van akinek működik és van, akinek nem..."

Íme, újabb, mostanában egyik legkedvencebb téves előfeltételezés :D

Van akinek működik a módszer, van akinek.. Nekem biztosan nem működik, én úgysem tudok bevonzani semmit.

És már be is vonzódott újra egy csomó rossz dolog. Ez is ugyanúgy működik, mint minden más, nincs ebben semmi extrém. Aki hisz benne, hogy működik és eszerint próbál élni, annak valóban működik, az élete csodálatossá válik, minden problémára egy csapásra megtalálja a megoldást, kérései pedig sorra teljesülnek, mert elhiszi, hogy teljesülhetnek, és az "univerzum" (vagy nevezzük akárhogy) teljesíti a kívánságát. Aki azt hiszi, hogy az egész baromság, nem működik, rajta semmi ilyesmi nem segíthet, mert neki annyira borzalmas az élete, annak is teljesül a kívánsága. Az élete még rosszabb lesz, és a módszer valóban "nem működik", mert ő azt szeretné, hogy semmi pozitív ne történjen vele az életében. Azt sulykolja magába, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon, és elcsodálkozik, hogy jéééééééé, tényleg.

A másik dolog, amiről már talán ejtettem szót, hogy sajna a görcsös akarásnak izzadság szaga van, hogy Linda Dohlent idézzem, tehát ha valamit mindenáron akarunk, akkor az rossz érzést kelt bennünk, jelezvén, hogy kizökkentünk az egyensúlyból, ilyenkor hisztérikus állapotba kerülnek az emberek (tudom, én is voltam ilyen), amikor meg nem teljesül mégsem a kivánságuk, akkor pedig összeomlanak, és elátkoznak minden létezőt... én is átéltem már ezt és mást is láttam már ilyen állapotban... mit tegyünk?

Első lépés a harmonizálás. Összhangba kell hozni magunkat a mindennapokkal, hogy minden más is örömet okozzon, minden!!!! Ha csak egy téren is elégedlenek, negatívak vagyunk, akkor akaratlanul is arra koncentrálunk, így kéréseink csak késve, vagy egyáltalán nem jutnak el hozzánk. Nagyon sokan ezért is adják fel: erre én képtelen vagyok! Nekem túl borzalmas az életem ahhoz, hogy változtassak rajta! Ez hülyeség! És minden marad a régi kerékvágásban... Az életük egyre borzalmasabb lesz, stb. Szóval a kulcsszó az összhang, a harmónia. Hogy honnan tudhatjuk, hogy elértük ezt az összhangot? Mindig boldogok vagyunk! :)

Második lépés: vágyd, ne akard!!! Az akarás (legyen szó bármiről) a legdurvább stresszforrás, mivel mindenáron érzést kelt. Amellett, hogy ott van mögötte az úgyse érzése. Szóval a legrosszabb, ami csak történhet. Nagyon sok kismamát ismerek, akik évek óta próbálkoztak, de nem jött össze a baba sehogy, pedig makk egészésgesek volt. "De a gyereket nem lehet nem görcsösöen akarni, amikor csak ez jár a fejemben!!!" Nem, alapvetően nem az a baj, ha valaki sokat gondol a babára, de!!!! Ne akarja minden áron, hanem inkább csinálja azt, hogy mondjuk egy 2 csíkos tesztre gondol, vagy a kicsire, ahogy ringatja, és merüljön el a kép elképzelése közben érzett boldogságon (ha nem érez boldogságot, akkor gondolkozzon el azon, mi lehet a baj...), fürödjön meg benne, majd engedje el. Tűzzön ki maga elé más célokat, mint pl. kirakok egy kirakót addig, amíg még lehet, eljárok biciklizni, amíg még lehet (ebben ha megfigyelitek benne van, hogy már nem sokáig lehet, mert kismama leszek!), stb. és ezen elfoglaltságokra való koncentrálás közben arra öszpontosít az ember úgyis, nem pedig arra, hogy gyereket minden áron. Ha mégis a gondolatunkba kúszik a baba, hát tegyük az előzőekben leírtakat, fürödjünk meg a boldogságban és engedjük el a képet :) A kisbaba hamarosan megérkezik, ebben teljesen biztos vagyok :) De ez csak egy jó példa, mert tudom, hogy javarészt kismamák és anyukák lvasnak :) De ugyanez a módszer a pénzzel, a sikerrel, a kapcsolatokkal...

Harmadik lépés: legyenek céljaid. Nem győzöm hangsúlyozni, ez mennyire fontos! Olyan dolgokat kell keresni, amik boldoggá tesznek, lekötnek, amik miatt boldogan szívesen kelsz fel reggel, amiket ha csinálsz, elrohan az idő. Ez azért nagyon fontos, mert eközben is jól érzed magad és nem hülyeségeken és rossz dolgokon gondolkozol. Nagyon praktikus.

Szóval összegezve, nagy igazság: van akinek működik, van akinek  nem. Beállítottság és gondolkodás kérdése...

Legfőbb Vezérlőrendszerünk

Gyakran hallani, hogy jobb, ha az ész vezet, mint a szív... erről szeretnék most írni pár gondolatot.

Tapasztalatom, hogy az Én sokkal jobban tudja, mi jó nekünk és mi nem. Ráadásul ugye a kívánságainkat is ő teljesíti, akár tetszik ez a dolog, akár nem :D Na már most, mi ugye gondolkozunk, beszélünk, gesztikulálunk, kommunikálunk a külvilággal, de az Én csak az érzéseinken keresztül tud hozzánk szólni. Ezt hívják legfőbb Vezérlőrendszernek.

A működés pofonegyszerű: ha jól érezzük magunkat, az én és az Én összhangban vannak, ha nem érezzük jól magunkat, diszharmónia keletkezett, valamit nem csináltunk jól. Ekkor érdemes megkeresni, mi a rossz érzés forrása és pozitív gondolatokkal kiiktatni azt.

Csak egy példa. Ha azon gondolkozunk, betegek vagyunk, rosszul érezzük magunkat és lám! Tényleg betegek leszünk. Viszont, ha meggyőződésünk, hogy egészségesek vagyunk, akkor ehhez egy nagyon könnyed, jó érzés társul, és valóban, képesek vagyunk gyógyszer nélkül meggyógyulni, vagy jelentős javulásokat elérni (saját bőrömön tapasztaltam!). Ugyan ez igaz az anyagi helyzetünkre, a társas kapcsolatainkra, és mindenre, de mindenre a világon!!!!

Megfigyelésem szerint az emberek szeretnének valamit, és arra koncentrálnak, miközben minden más területen negatívan gondolkoznak. Nem, így sajnos nem lehet bevonzani azt az egy dolgot sem. Ebből levonják a konklúziót: a módszer egy kalap szamóca, nagy szavakra épít, de nem is működik! És bumm!!! Tényleg nem működik többé. Helyesbítek, működik, de csak és kizárólag negatív dolgokat közvetít, és így újra és újra igazolva látják az emberek magukat: Az életem borzalmas! (Megjegyzem, ők teszik azzá maguknak, de mindegy...)

A másik akadály a kétkedés: szeretném, de úgyse működik... szeretném, de mi van ha... szeretném, de... Nem!!! Nincs de! Szeretném és úgy is lesz. Pont. Persze a kétkedés csak késlelteti a dolgot, ami ettől függetlenül egyszer majd eljön, de miért várjunk vágyaink teljesülésére, ha azonnal a miénk lehet? Na ugye... :)

Ezek ellen a ballépések ellen véd a Vezérlőrendszerünk.

Néha, ha nagyon elkalandoznának a gondolataink (főleg az elején nagyon fontos ez), tegyük fel magunknak a kérdést: Hogy érzem magam? Ha a válasz az, hogy rosszul, tereljük a gondolatainkat jobb irányba :) Keltsünk magunkban pozitív gondolatokat :) A napunk is szebb lesz, egy idő után meg már nem is kell rá figyelni, hiszen a jó gondolatok teljesen átveszik a rosszak helyét :)

Szóval hajrá, Vezérlőrendszert beélesíteni, egy csodálatos napra felkészülni! Mosolyogj! :)

Néhány szó a társas kapcsolatokról ♥ (folyt.)

Felmerült egy kérdés: hogyan is viseljem el azokat az embereket, akik idegesítenek?

Itt el is érkeztünk az első hibás feltételezéshez:

Az emberek a viselkedésükkel idegesítenek, miattuk nem érzem jól magam!

Ez nem igaz! Az emberek nem mások miatt érzik rosszul magukat, hanem saját maguk miatt, mert diszharmónikusak, így másoktól várják a visszaigazolást, másokban keresik saját tükrüket, ami hibás dolog. Ahhoz, hogy másokkal békés kapcsolatban éljünk, először saját magunkkal kell békében lennünk. Saját magunknak kell tükröt állítani, és nem valami csorba tükröt, amiben csak negatív, vagy csak pozitív oldalunkat látjuk, hanem egy reális tükröt, amiben pozitív dolgainknak örülünk és igyekszünk bővíteni körüket, kevésbé pozitív dolgainkat, hátrányainkat pedig igyekszünk elfogadni, mint hozzánk tartozó szükséges dolgot.

Egy jó kis gyakorlat Energiahangolásra (ennek több változata is működhet, az elv a lényeg!):

"Félórás gyakorlat az Energiák összehangolásához

Összehangolt Energiával indulhat a napod, ha előző éjjel így térsz nyugovóra:
Keress közvetlen közelségedben olyan dolgokat - mint amilyen az ágyad, a takaród és a párnád -, amelyeket nagyra értékelsz. Jelentsd ki magadnak a szándékodat, hogy jól fogsz aludni, és kipihenten ébredsz. Amikor reggel felébredsz, maradj még ágyban a méltánylás érzésével legalább öt percig, majd üdítsd fel magad fürdéssel és reggelivel. Ezután ülj le tizenöt percre, és csendesítsd el az elmédet. Érezd, hogy minden maradék ellenállás megszűnik benned, és érezd, ahogy Rezgésed magasabb szintre emelkedik. Majd nyisd ki a szemed, maradj még ülve öt-tíz percig, és írj egy listát azokról a dolgokról, amelyeket nagyra becsülsz az életedben.
Ezt az Energia-összehangoló munkát elvégezve, vonzásod irányultsága nem csak alkalmat teremt a jó érzést okozó emberekkel, helyekkel és dolgokkal folytatott tevékenységekre és találkozásokra - hanem képes leszel minden eddiginél mélyebben átélni mindennek a fenségét is. Ahelyett, hogy ilyen-olyan tevékenységgel vagy helyek felkeresésével próbálnád magadat jókedvűvé tenni, szántszándékkal érezd jól magad - és engedd, hogy ezek a dolgok és helyek jöjjenek el hozzád. Előfordulhat, hogy amint összhangba kerülsz azzal, aki valójában vagy, egy másik kapcsolat vonz magához. De az is lehet, hogy jelenlegi kapcsolatodat már összhangod állapotából vonzottad magadhoz, és most, miután ismét összhangban vagy, magától megújul.
Ha jelenlegi kapcsolatodba lépve többé-kevésbé az összhang állapotában voltál, igen nagy a lehetősége, hogy visszatérj e csodálatos érzéshez. Ha azért léptél a kapcsolatba, mert éppen valamilyen kellemetlenség elől menekültél, akkor ez a kapcsolat valószínűleg sokkal inkább azon alapul, amit nem kívánsz, mintsem azon, amit kívánsz. Bármi is a helyzet, mindig az a legjobb eljárás, ha eléred, hogy jól érezd magad, még mielőtt bármit is tennél; ha pedig nem érzed jól magad, nem kaphatsz ihletet semmilyen tettre, amely megoldaná a problémát."

/Esther és Jerry Hicks: A kapcsolatok törvénye c. könyvéből/

Szóval itt is látszik, amíg önmagunkkal nem vagyunk kibékülve, amíg nincs meg az elfogadás magunkkal szemben, amíg nem jutunk el arra a szintre, hogy nem érdekel mások véleménye, mert tisztában vagyok magammal, és a problémáimért nem a felelőst keresem, hanem a megoldást rájuk, addig sajnálatos módon nincs semmi esély a kapcsolataink rendezésére se alacsony, se magasabb szinten. Hihetetlenül fog hangzani, de csakis saját magunktól függ, hogyan érezzük magunkat, csak mi dönthetjük el, jó avagy rossz kedvünk van-e, és aztán ezt foghatjuk a családunkra ("Már megint csak idegesítetek!"), a szomszédra ("Már megint zörög hajnalban!"), a buszosra ("A fenébe, hogy nem képes ideérni időben!"), de éppen be is láthatjuk, hogy tulajdonképpen mi magunk rontottuk el az egész napunkat, minden családtagtól, ismerőstől és velünk kapcsolatba kerülő embertől függetlenül és tehetünk ellene. Hogy mindez mennyire nehéz? Sokáig azt hittem, nagyon. Aztán beláttam, hogy csak annyira, amennyire azzá tesszük magunknak...

Kis közbeékelés

Elkészült a fórum a bloghoz, ahol mindenki leírhatja személyes élményeit, tapasztalatait, meg írhat nekem is, miről szeretne még olvasni, ilyesmi :) Használjátok nyugodtan, nektek készült :)

A blog alján van egy nagy fehér logó, a fórum arra kattintva elérhető :)

Néhány szó a társas kapcsolatokról ♥

Ez egy érdekes téma. Ez egy nehéz téma. Ez egy terjengős téma. Egy hatalmas, többrétegű gömb, aminek most talán a legfelsőbb rétegét megpróbálom felpattintani. Ha nagyon belemennék egyből, és mindent leírnék, amit gondolok erről, és ami jelenlegi tudásom birtokában van, valószínűleg nem lenne elég ennek a bejegyzés ablaknak a karakterszáma. Szóval egyelőre pattogtassuk csak a felső rétegeket.

Egy ember életében alapvető kétféle kapcsolat van. Jó és rossz. Ennek a döntő hányada rossz, vagy annak az árnyalt formája (kevésbé jó, nem annyira tűrhető, talán még elmegy, de azért már finoman felgyújtanám az illetőt...) Hát persze. Nekem is nagyon sok ilyen kapcsolatom van, ami ennél is ezerszer rosszabb, a látszatjóbanvagyunkdeamúgykinemállhatjukegymást kapcsolatok, na igen, ilyen is sok van, ha mindenki körül néz a környezetében. Miért  van ez?

Egy elmélet szerint a rossz alapfeltevések miatt, erről majd a későbbiekben ejtek szót, ez egy igen csak hosszas és bonyolult téma. Ami ennél egyszerűbb: hogy rosszul csináljuk. Na igen. Amikor ezt először láttam így leírva, mosoly ült ki az arcomra. Én?! Rosszul?! De miért pont én???

1) Mert folyamatosan a kevésbé kedvelt emberek rossz tulajdonságaira fókuszáltam állandóan. "Úgyis belém köt, mert utál.", "Úgyis beszól, mert nem kedvel!", "Tuti, hogy ma is megpróbál alám tenni, hiszen ő már csak ilyen!" és a kérésem paranccsá változott, minden úgy történt, ahogy gondoltam. Beszóltak, alám tettek, belém kötöttek. Mikor ezen elgondolkoztam, arra jutottam: "Hééé, álljon meg a menet!!!!! Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért ne?" Nekiláttam hát az ellentámadásnak :) Mindenkivel kedves voltam. Mindegy, mennyire nem szerettem, vagy éppen mennyire nyílt a bicska a zsebemben, azért rendes voltam velük, segítettem nekik, mosolyogtam rájuk, és ugye a lentebb már említett önturbózás miatt nem is igazán hatottak meg már az élcelődéseik sem, szóval előbb utóbb rádöbbentek ezek az emberek, hogy kár próbálkozni, mert nem tudnak felbosszantani, én meg elkezdtem megkedvelni őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy nincsenek ellenségeim. Nincs olyan ember, akire azt tudnám mondani: "Utálom!!!!" És ez jó :)

2) Ez talán még fontosabb pont, mint az előző, az elfogadás. Az ember mindig küzd valami ellen, amit meg akar változtatni, mert NEM akarja úgy, de mivel a tudatalatti (nevezzük így, bár már gondolkozom valami frappáns néven) nem ismeri a nem szót, így sajna úgy értelmezi a dolgot, hogy azt akarjuk. És ugye, kérésünk számára parancs, a dolgok pont úgy lesznek, ahogy nem akarjuk. Ugyanez van az emberekkel is, meg akarjuk változtatni őket, küzdünk a rossz tulajdonságaik ellen, mert az nekünk rossz érzést okoz, holott sokkal okosabb és célszerűbb lenne talán keresni benne valami jót, amire koncentrálhatunk (akár milyen hihetetlen, mindenkiben van valami jó, ha más nem is, az ha békén hagy minket :D ), mert ugye a "Nem szeretem, hogy olyan magasan hordja az orrát, bosszant!" annyit tesz tudatalattiul: "Szeretem, hogy fenn hordja az orrát, bosszankodni akarok miatta!". Megoldás: "Jobb lenne, ha szerényebb lenne, de nem baj, így is jó, ha békén hagy." vagy "Jó magasan hordja az orrát, de legalább lehet rá számítani, ha segítség kell." vagy ilyesmi :) Mondom, mindenkiben van valami jó :)

3) Végül, de nem utolsó sorban a sikeres kapcsolatokhoz szükséges sok szeretet (mindenki felé!!!), megértés, mosolygás (!!!!), mert ez magabiztosságot kölcsönöz, nem csak neked, másoknak is. A magabiztos ember pedig vonzza magához a jó kapcsolatokat (itt kihangsúlyoznám a jó szót, ennek a későbbiekben komoly jelentősége lesz még), ami pedig a biztos siker kulcsa. Nem csak barátokra gondolok, vagy a családra, hanem mondjuk egy új álláslehetőségre például, hihetetlenül sikeres befektetésekre, esetleg hírnévre, sorolhatnám még. A jó kapcsolatoknak nagyon nagyon sok előnyük van, ebből tanulunk, így fejlődünk, építenek és felemelnek. Ez talán a legfontosabb. A jó kapcsolatok bevonzásának az alapja pedig, hogy mosolyogj! Mindig! Néha rossz, meg nehéz, de egy idő után természetes lesz :) (Persze, ha sírni kell, hát sírni kell, azt is kell, mert muszáj)