Íme, újabb, mostanában egyik legkedvencebb téves előfeltételezés :D
Van akinek működik a módszer, van akinek.. Nekem biztosan nem működik, én úgysem tudok bevonzani semmit.
És már be is vonzódott újra egy csomó rossz dolog. Ez is ugyanúgy működik, mint minden más, nincs ebben semmi extrém. Aki hisz benne, hogy működik és eszerint próbál élni, annak valóban működik, az élete csodálatossá válik, minden problémára egy csapásra megtalálja a megoldást, kérései pedig sorra teljesülnek, mert elhiszi, hogy teljesülhetnek, és az "univerzum" (vagy nevezzük akárhogy) teljesíti a kívánságát. Aki azt hiszi, hogy az egész baromság, nem működik, rajta semmi ilyesmi nem segíthet, mert neki annyira borzalmas az élete, annak is teljesül a kívánsága. Az élete még rosszabb lesz, és a módszer valóban "nem működik", mert ő azt szeretné, hogy semmi pozitív ne történjen vele az életében. Azt sulykolja magába, hogy ő a legszerencsétlenebb a világon, és elcsodálkozik, hogy jéééééééé, tényleg.
A másik dolog, amiről már talán ejtettem szót, hogy sajna a görcsös akarásnak izzadság szaga van, hogy Linda Dohlent idézzem, tehát ha valamit mindenáron akarunk, akkor az rossz érzést kelt bennünk, jelezvén, hogy kizökkentünk az egyensúlyból, ilyenkor hisztérikus állapotba kerülnek az emberek (tudom, én is voltam ilyen), amikor meg nem teljesül mégsem a kivánságuk, akkor pedig összeomlanak, és elátkoznak minden létezőt... én is átéltem már ezt és mást is láttam már ilyen állapotban... mit tegyünk?
Első lépés a harmonizálás. Összhangba kell hozni magunkat a mindennapokkal, hogy minden más is örömet okozzon, minden!!!! Ha csak egy téren is elégedlenek, negatívak vagyunk, akkor akaratlanul is arra koncentrálunk, így kéréseink csak késve, vagy egyáltalán nem jutnak el hozzánk. Nagyon sokan ezért is adják fel: erre én képtelen vagyok! Nekem túl borzalmas az életem ahhoz, hogy változtassak rajta! Ez hülyeség! És minden marad a régi kerékvágásban... Az életük egyre borzalmasabb lesz, stb. Szóval a kulcsszó az összhang, a harmónia. Hogy honnan tudhatjuk, hogy elértük ezt az összhangot? Mindig boldogok vagyunk! :)
Második lépés: vágyd, ne akard!!! Az akarás (legyen szó bármiről) a legdurvább stresszforrás, mivel mindenáron érzést kelt. Amellett, hogy ott van mögötte az úgyse érzése. Szóval a legrosszabb, ami csak történhet. Nagyon sok kismamát ismerek, akik évek óta próbálkoztak, de nem jött össze a baba sehogy, pedig makk egészésgesek volt. "De a gyereket nem lehet nem görcsösöen akarni, amikor csak ez jár a fejemben!!!" Nem, alapvetően nem az a baj, ha valaki sokat gondol a babára, de!!!! Ne akarja minden áron, hanem inkább csinálja azt, hogy mondjuk egy 2 csíkos tesztre gondol, vagy a kicsire, ahogy ringatja, és merüljön el a kép elképzelése közben érzett boldogságon (ha nem érez boldogságot, akkor gondolkozzon el azon, mi lehet a baj...), fürödjön meg benne, majd engedje el. Tűzzön ki maga elé más célokat, mint pl. kirakok egy kirakót addig, amíg még lehet, eljárok biciklizni, amíg még lehet (ebben ha megfigyelitek benne van, hogy már nem sokáig lehet, mert kismama leszek!), stb. és ezen elfoglaltságokra való koncentrálás közben arra öszpontosít az ember úgyis, nem pedig arra, hogy gyereket minden áron. Ha mégis a gondolatunkba kúszik a baba, hát tegyük az előzőekben leírtakat, fürödjünk meg a boldogságban és engedjük el a képet :) A kisbaba hamarosan megérkezik, ebben teljesen biztos vagyok :) De ez csak egy jó példa, mert tudom, hogy javarészt kismamák és anyukák lvasnak :) De ugyanez a módszer a pénzzel, a sikerrel, a kapcsolatokkal...
Harmadik lépés: legyenek céljaid. Nem győzöm hangsúlyozni, ez mennyire fontos! Olyan dolgokat kell keresni, amik boldoggá tesznek, lekötnek, amik miatt boldogan szívesen kelsz fel reggel, amiket ha csinálsz, elrohan az idő. Ez azért nagyon fontos, mert eközben is jól érzed magad és nem hülyeségeken és rossz dolgokon gondolkozol. Nagyon praktikus.
Szóval összegezve, nagy igazság: van akinek működik, van akinek nem. Beállítottság és gondolkodás kérdése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése