Régen nem írtam, nem azért, mert nem volt miről, hanem azért, mert nem volt mikor. Na de most itt vagyok egy újabb érdekes témával :)
Ez teljesen nekem sem volt világos. Rhonda azt írta, hogy mindent gyógyítani lehet a gondolatainkkal, de ha baj van, menjünk azért orvoshoz (gondolom ő nem vállalja a felelősséget), miközben abban a könyvben és sok más könyvben is csodálatos dolgokat olvastam a gyógyulásról, a hitről, a reményről. Nem, nem olyanokat, hogy meg voltam fázva, és helyrejöttem gyógyszer nélkül, vagy ehhez hasonlókat...
Az első történet, ami nagyon megfogott egy idősebb férfitől származott. Elmondása szerint már nagyon régen viselt szemüveget olvasáshoz, és amikor egyik este nyúlt volna az olvasó szemüvegéért, a keze megállt félúton, majd visszahúzta és elgondolkozott. Valóban nem lát jól, vagy ez is csak egy buta sztereotípia, hogy az embereknek idős korukra elromlik a látásuk? Jó kérdés... belenézett a könyvbe, persze alig látta. Becsukta a szemét és elképzelte, hogy újra jól lát. Ezt a gyakorlatot csinálta pár napig, és a látása újra éles lett! Csodálatos nem? Szerintem az...
A másik történet, és ez már közelebb áll sokunkhoz, hiszen nagyon nagyon sok ilyet hallottunk, láttunk mi magunk is, szóval a következő történet egy fiatal srácról szól. (Vagy annyira nem fiatal, lényegtelen). Repülőgép balesetet szenvedett, és mindene összetört. Alig maradt ép csigolyája! Ágyhoz volt kötve, enni sem, lélegezni sem tudott önállóan. Azt mondták neki, hamarosan meg fog halni, vagy ha nem is, de örök életére ágyhoz lesz kötve. A férfi viszont elhatározta, hogy karácsonykor saját lábán megy ki a kórházból. Így is lett. Felépülését mind a mai napig csodaként tartják szánom (hiszen az is szinte), pedig semmi különös nem történt. A lélegeztető gépből, mikor már nagyjából helyrejött a rekeszizma, elkezdett egyre mélyebbeket szippantani, így újra megerősödött a légzésért felelős szerve. Az ujjait addig erőltette, amíg meg nem tudta mozdítani őket, miközben minden áldott nap hálát adott azért, hogy hamar fel fog teljesen épülni. Felépült. Vágyott rá, hogy így legyen.
Mire akarok ezzel kilyukadni? Mire erre rátérnénk, nézzük csak meg a kevésbé "kamuszagú", teljesen hétköznapi történeteket a rákosokról mondjuk. Ismertem olyan nénit, aki bement a kórházba, hogy fáj neki levegőt venni. Este 5kor, amikor még nem volt eredmény, fel volt háborodva, hogy neki még dolga van otthon, siessenek már! Nem sokkal később közölte vele az orvos, hogy sajnos rossz indulatú daganat van a tüdején, 1-2 éven belül meg fog halni. A néni másnapra meghalt. Ezt nem könyvből olvastam, nem neten találtam, a nénit személyesen ismertem... hát erre most mit mondjak? Szerintem érdemes ezen is elgondolkozni.
Én mostanában minden este úgy alszom el, hogy azt mondogatom magamnak, egészséges vagyok! :) Így boldogan, elégedetten alszom el, boldogan, elégedetten ébredek, és valóban jól érzem magam!!! :) Talán egy próbát megért, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése